Hamvas tekinteted emeld az égre
Merülj a kínzó kékbe
Ölelj forrón,andalogva
Szívemet ne hajítsd kandallóba !
Igaz,hű szerelmünk örömére
Annak elsöprő erejétől megtérve
Mely magasba emel,mint repülő
Biztos szárnyad csak én vagyok,mert nem Ő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése