Olvasgatós játék-saját találmány :)

Akármelyik irányból,akármelyik ágtól  kezdve az olvasást, sorban haladva értelmes szöveg jön ki. 

Farsang

Fagyos a fénytelen,zord téli táj,
valami kell,mi minden bút kiváj:
a farsang ünnepe életre hív,
a karneváli hangulat beszív.

A színes álarcokba borulók,
a jelmezek alatt bevonulók,
farsangi fánkot majszoló csoport
fényes papírból díszítést sodort.

Aranyló maszkarás pár táncot ejt,
s a kacajuk okoz finom  zörejt.
Lepel-ruhában lágyan siklanak,
vidám időbe ím átsiklanak.

Mint egy tojás

Az első szerelem olyan, mint egy tojás.

Lassan útnak indul valami az ember szívében, ami szinte láthatatlanul kicsi, mégis élni akar. Egyre inkább erősödik, fejlődik. Pontosan úgy, ahogy a tojássárgájának rétegecskéi egymás köré szerveződnek. Aztán az egész annyira erős lesz, hogy az embert teljesen a hatalmába keríti.

Ahogy a tojásfehérje óvja a sárgájában fejlődő embriót, olyan védelmet ad a remény a szerető szívnek.

Talán ez a rózsaszínköd időszaka:a szerelmes olyan,mint aki nem is a földön jár,számára minden idealisztikus,a lehető legjobb.

Aztán ahogy egyre több közös élmény köti össze a feleket, ahogy egyre inkább megtapasztalják az első igazi szerelmet, a kötődés a másik félhez egyre erősebb és erősebb lesz, mint ahogyan az is bizonyos, hogy a gyenge kis héjhártya is gyengéden, de ragaszkodóan hozzásimul a tojáskezdemény már meglévő részeihez.

A következő lépésnél már a mészhéj képződik, ami nem csak a tojás szilárdságáért felelős, hanem ásványi anyagokat is juttat a fejlődő embriónak.
Épp ilyen a bizalom is: stabilitást ad a kapcsolatnak, és általa lehet igazán megélni az önfeledt, mindent elsöprő nagy szerelmet.

Ilyen az első szerelem: mint egy tojáska, aminek idő kell a megerősödéséhez, mégis mindig egy mozdulattal semmivé tehető. S bár hiába marad mindig törékeny,ha teszünk érte;ha gondoskodunk,vigyázunk rá,akkor ép marad,és nem törik össze,és kerek lesz minden. Illetve tojásdad.

A mélybe merülthöz

Ma már csak álom az egész, mivel Te,

Ki semmivé tettél, a mélybe ölted

Az érzések nagy árjait, feladván életed.

Tudom jól, élted árnyakkal borított

Setét felleg, melyet kín s csend szorított

Örökkön, a vidámság állandóan elhagyott.

Emelkedj fel hab-otthonod nehézkes,

Kopár, kevély medréből, még enyém lesz

A végszó:Itt ne hagyj engem,hiányzol,elveszem!

A bizonytalanság ellen

Kopár, kevély, késői perc,

Magával elránthat sok ár.

Egyetlen szóm lehet: ne verj!

Jöjj el, kérlek, tovább ne várj!

Bizonytalanságod emészt,

Elém állj, légy most merész!

Csak ennyit kérek, értsd meg ezt!

Mondattanról

A percek elsuhannak, én maradok itt.

A módosító, vonzat és csatolás:

Ezek gyorsan letámadnak, szörnyű a kín.

A kósza-kusza ágrajz már megint csodás.

Verstanról

Keresd a rímeket, vagy elmaradsz,

A vers legyen most ékes és nemes,

Ha téged minden szó elhagyna ma,

Maradj észnél,segítek,itt leszek!

Poetizáló

Nemes Nagy Ágnes lenne most

S Pilinszky János, ehelyett lett

Tudat s test kettőse, de hogy?
Hogy értem-e ezt én? Dehogy!

Elemzésed ködös lehetne,

Az elmédet tisztára mosd!

Ezen miért agyalni? Mondd!
Csak tedd félre ez tanokat,

Inkább verset írj, nagyokat!
Buzgón keresd a rímeket,

Nagyon remélem, megy neked.

Ha a szavakat nem leled,

Ne ess kétségbe, tarts ki még!

Ezután bárhová is mégy

Mindenképp tartsd magad előtt:

Szomorú semmiképp ne légy,

Vidámságod legyen veled,

Mert minden jó innen ered,

Ezt tudtam én már előbb.

Múló alkony fényében ússz,

Hullócsillagtól jót remélj:

Nemes mű mindenkit elér,

Megbúvó fény árjába kússz!